Valamikor úgy szerettél, ablakodba gyertyát tettél estére.
Gyertyád fénye csillogott a sötétbe'.
De hiába járok már a pusztába',
Ablakod sem fénylik messze,
A kis kapud minden este bezárva.
Őszi ködben, jegenyék közt visz az utam hazáig.
Őszi ködben két szemedből könny hullik.
Úgy susog most minden levél a szélben,
Mintha mind egy könnyes szemről,
Egy régi nagy szerelemről beszélne.
