A csókakőiek által gyakran énekelt 307 db magyar nótát ajánljuk szíves használatra.

( A nóták megtekintéséhez kattintson a címre)

A babám fekete roma lány	Kéket nyílik az ibolya, nem sárgát
A cigányok sátora	Kéklő nefelejcset szedtem künn a pusztán
A csókakői tölgyes erdő aljában	Kell még egy szó (Honfoglalás)
A faluba nincs több kislány	Kérges a tenyerem, a tenyerem
A fonóba szól a nóta	Két babonás szép szemednek
A fuszulyka szára	Kicsi, fehér, meszelt szoba
A házunk tetején zsuppfedél van	Kidőlt keresztfának nem köszön
A kanyargós Tisza-partján	Kilencet ütött az óra
A legszebb ajándék, amit adtál nékem	Kint lakom én Kis-Perjésen
A pécskai cigánysoron nagy a sírás, rívás	Kis kút, kerekes kút
A pesti Korzón	Kisasszony napjára
A szegedi sürgönypózna	Kiskereki betyárcsárda
A szeretőm dunántúli	Kraszna horka büszke vára
Ahogy én szeretlek	Kukorica, tök, haza döcögök
Akácos út	Künn a pusztán
Alacsony ház, füstös kémény	Lakodalom van a mi utcánkban
Alkonyat száll a pusztára	Legyen a Horváth-kertben Budán
Amikor az édesanyám imakönyvét	Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele
Amikor majd nem leszek	Lehullott a rózsalevél
Amikor még gyermek voltam	Lehullott az őszirózsa levele
Anyám képe	Lenn a Maros partján
Árok is van, gödör is van	Lent a délibábos Hortobágyon
Asszony lesz a lányból	Leszállt a csendes éj
Asztalosék kapufáját	Libamáj, kacsamáj
Az én ajkamról már	Lőre, lőre, cudar lőre
Az én jó apámnál	Lyukas a kalapom teteje
Azt beszélik a faluba	Ma este indulok a frontra
Azt hittem, hogy boldog leszek	Madár vígan dalol
Azt mondják az álom	Már minálunk babám
Azt mondják, hogy szerencsém van	Maros menti fenyves erdő aljába
Badacsonyi kéknyelűt	Még azt mondják
Balaton közepe	Még egy éjszaka
Balogh Örzse keszkenője	Megállok a keresztútnál
Bánk bán: Hazám, hazám	Megdöglött a bíró lova
Befordultam a konyhára	Megehülök, kinyitom a bicskámat
Befútta az utat a hó	Megérett a repce
Bekapáltuk szőleinket	Megfordítom kocsim rúdját
Bementem a patikába	Megkondult a kecskeméti öreg templom
Beterelték a ménest a karámba	Megugrattak Hortobágyon
Bokrétát kötöttem	Messze falu, kicsi templom
Búbánatos annak az élete	Messze van a kicsi falum
Búcsút int az ősz a nyárnak	Messze van a nyíregyházi kaszárnya
Búsan szól a kecskeméti Öregtemplom	Mikor én még
Cifra gulya, cifra gulya	Minden piros-fehér rózsát
Cifra szűröm szögre van	Minden szent áldása
Cifra tornyos	Minek a szőke énnékem
Cigány vagyok	Miskolc mellett sátoroznak
Cigánysoron nem merek	Mit susog a fehér akác hervadozó virága
Csak úgy mondom magának	Most van a Nap lemenőbe
Cserebogár, sárga cserebogár	Nád a házam teteje
Cseresznyevirágos volt a háza tája	Nagy a feje, búsuljon a ló
Cserfaerdő	Nagyságos kisasszony
Csit csat, rózsám, hallod	Ne gondold, hogy az a tavasz
Csókakőre két úton kell bemenni	Ne menj kislány a tarlóra
Darumadár fent az égen	Ne mondja senkinek
Debrecenben voltam	Ne nézzetek úgy rám, mint egy csavargóra
Deres már a határ	Ne szidjátok a részeget
Domboldalon áll egy öreg nyárfa	Ne szidjatok soha engem
Édes kedves tekintetes asszony	Nékem olyan asszony kell
Édes, kicsi mese volt	Nem élhetek muzsikaszó nélkül
Édesanyám kössön kendőt	Nem jön levél, hiába várom
Édesanyám te jó asszony	Nem kell nékem a pogácsa
Édesanyám, nem tudok elaludni	Nem kell pénz a boldogsághoz
Egy asszonynak kilenc lánya	Nem születtél Te sem, mint Én
Egy Jóska van a faluban	Nem tudom az életemet
Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát	Nem zörög a haraszt
Egyetlenegy boldog percre	Nincs a pusztán rózsabokor
Egykrajcáros levélpapír	Nincs cserepes tanyám
Egyszer egy asszony tört be	Nincs nékem száz hold földem
Eladom a kocsimat	Nincsen rózsa tövis nélkül
Életemben csak kettőt szerettem	Nótás kedvű volt az apám
Elkerülsz, mert szegény vagyok	Nyáron vályogot vetek
Elmegyek én	Nyugdíjas induló
Elment a Lidi néni	Oda van a virágos nyár
Elszálltak az évek	Országúton hosszú a jegenyesor
Eltörött a hegedűm	Ott ahol, zúg az a négy folyó
Én Csókába a fő utcán	Öreg idő, szálló idő
Én lassan öregszem	Öreg prímás, tégy hangfogót
Én nálam egy boldog óra	Ősszel a tearózsa
Én vagyok a falu rossza	Paprika, só
Ennek a kislánynak	Piros hajnal, piros élet
Erdő mellett, de magos	Piros lett a paradicsom
Erdőszélén nagy a zsivaj, lárma	Piros pettyes ruhácskában
Eresz alatt fecskefészek	Piros pünkösd napján
Eresz alatt fészkel a fecske	Piros rózsák beszélgetnek
Esik eső csendesen	Porzik, porzik a csókakő utca
Esik eső sűrű cseppje	Rámás, piros csizmát vettem
Este, ha lefekszik, álmodozzon rólam	Repülj, repülj hétpettyes
Esteledik a faluba, haza kéne menni	Rózsa, rózsa bazsarózsa levele
Évszakok	Rózsa, rózsa, sárga rózsa
Ez a föld a hazám	Rózsabokorban jöttem a
Ezt a kerek erdőt	Rózsafa virít az ablakom alatt
Ezüsttükrös kávéházban	Rúg a rigó, verje devla
Fája szívem, jaj de nagyon beteg	Sárga a csikóm, sárga nyereg rajta
Fehér selyem, csipkés szélű	Sárga a rigó, kerek a cipó
Fejik a  fekete kecskét	Sárga csizmát visel a babám
Fekete szem éjszakája	Sárgadinnye levele
Felleg borult az erdőre	Sárgarépát nem jó
Fényes a cipőm	Selyem kendő, selyem kötény
Főztem neked	Simulj a szívemhez kedvesem
Futóbolond lett	Sirassatok engem orgonavirágok
Galambszívet örököltem	Sose lettem volna
Gyengéden ölelj át	Sűrű sötét felhők
Gyere Bodri kutyám	Szánt a babám csireg - csörög
Gyere velem az erdőbe	Száz szál piros rózsát küldöttem tenéked
Gyergyón innen, vagy még azon is túl	Százforintos bankó
Gyöngyvirágos kiskertedben	Székely himnusz
Gyönyörűt álmodtam	Szép a rózsám, nincs hibája
Ha az enyém volnál	Szép asszonynak kurizálok
Ha egy őszi estén	Szép az erdő, ősszel is szép
Ha én rózsám kakukkmadár	Szép vagy, gyönyörű vagy
Ha meguntál kis angyalom	Szerelmes a Nap a Holdba
Ha szívedbe zárnál	Szeressük egymást gyerekek
Hajlik a jegenye	Szeretem a kertet, mely a házad körül virul
Hajlik a rózsafa	Szeretlek én, jöjj vissza hozzám
Halljátok cigányok	Szeretnék május éjszakáján
Hallod Zsuzsika, szól a muzsika	Szeretnélek újra rózsák között látni
Hallod-e nótás, füttyös	Szomorú a nyárfaerdő
Haragszik a pusztabíró	Születtem a Kiskunságon
Harangoznak a mi kis falunkban	Tanulj meg fiacskám komédiázni
Három deci	Tavasz éjszakákon
Hat nap óta szól a nóta	Te vagy nékem az, az asszony
Hazudnak a gyöngy betűk	Tegnap se ragyogott több csillag az égen
Hegedülnek, szépen muzsikálnak	Tele van a város
Hej! Iharfa, juharfa	Temető a Tisza
Hej, cigányok	Tisza-partján faragnak az ácsok
Hej, fellegek, fellegek	Tizenhárom végből
Hét csillagból van a Göncöl szekere	Úgy még sose volt
Hétre ma várom a Nemzetinél	Úgy szerettem a rányimat
Hiába süt a világra	Ütött kopott, öreg csárda
Hogy mondjam meg néked	Valahol az ember mindig elhibázza
Hogyha egyszer nem leszek már	Valahol egy kis faluban
Hogyha ír majd édesanyám	Valamikor néked vittem
Holló lovam lába nyomát	Valamikor úgy szerettél
Honfoglalás (Kell még egy szó)	Valamikor úgy szerettem a virágot
Hová repülsz fecskemadár	Vallomásra küldöm a szívemet néked
Húzd csak prímás	Van egy ház a Tisza-parton
Illatoztak a virágok	Van egy szőke asszony
Írom a levelem	Vándor felhők fenn az égen
Jaj, de magas,jaj,de magas	Várjatok még őszi rózsák
Jaj, de szép kék szeme	Vásárhelyi híres promenádon
Jázminbokor kihajlik az utcára	Vásárhelyi sétatéren
Jegenyefán fészket rak a csóka	Vecsernyére szól a harang
Jégvirágos hideg tél volt	Vége már a dáridónak
Jó a lány, szép a lány	Vége, vége, vége már
Jó estét kívánok	Végigmentem az ormódi temetőn
Józanságra nagy bennem az akarat	Virít már a szarkaláb
Káka tövén költ a ruca	Volt nekem egy fehér szárnyú
Kalapomra páros tubarózsát vettem	Vörös bort ittam az este
Kalász, kalász	Zivataros sötét az ég
Kár valakit visszahívni	Zöld erdő mélyén, kispatak szélén
Kék a búzavirág	Zúg az erdő, zúg a nádas
Kék nefelejcs	Zsebkendőm négy sarka
Kék szemű lány